Csoór Gáspár

Csoór Gáspár 1955 - 1958-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt, ezután felvételizett a Színművészeti Főiskolára, filmrendező szeretett volna lenni.
Csoór Gáspár István (Gyula, 1936.-Budapest, 1960) – költő, grafikus, Csoór István író fia, betegségben halt meg.


Csoór István kiadatlan kéziratában így emlékezik Gazsiról:

"Néhány gondolat, de egyiknek sincs túl nagy jelentősége.
Az árnyékban ülő arab gondolata;
- Vannak, akik elmentek közülünk, mégis velünk maradtak,
akadnak olyanok is, akik közöttünk vannak, még sincse-
nek közöttünk...
A cigány gondolata akasztás előtt:
- Könnyű a zsákoló embernek, mert ha nehéz, leteszi...
A kerékpáros postás gondolata:
- Ketten vannak a faluban Jánosok és pedig: Balogh Misi,
meg Kerekes Andris...
A műtős Iván gondolata hadifogságban:
- A kősót nem sózzák, az ecetet nem ecetezik...
A színész gondolata sminkelés közben:
- A szerepet csak tanulni kell, igazán átélni és utána
prímául eljátszani...
A töprengő ember gondolata sétálás közben:
- A sorsot is csak játszani kell, azzal a különbséggel,
hogy a szerep megtanulására nem hagynak időt sem...
A planétás magyar gondolata az országos vásáron:
- Micsoda különbség...
Az ajtót eltorlaszolták a szekrénnyel, az asztallal és két székkel. A létrát elvették az ablaktól, mindkét szárnyát begörbölték,
A kulcs lyukát nem tömték be. Ott jött be a Halál.
Gazsi: Élt 23 évet. Meghalt: 1960. március 8-án. Még ötven évet szeretett volna élni, de a sors naptárában csak ez a huszonhárom volt előjegyezve. Szálláshelyét a rákoskeresztúri temetőben jelölték ki, ott töltötték ki a lakásváltozás bejelentőjét is.
Szeretett és szerették s ez a legtöbb, ami számításba jöhet, az a kis plusz, amelyet ezen felül hagyott - emlék. Két szoba falát betöltő grafika. S már látja is a család, hogy a Groma írógépen pötyögteti a betűket, összeszűkült szemmel néz a semmibe és rágja a szája szélét. Bejön a szobába, kanapéra veti magát és hosszú lábát kinyújtja a szőnyegen. Mi újság Csőrögém? Nyomor a köbön? Mosolyog, nevet. Meggyőződése, hogy továbbra is együtt szaggatják az istrángot és a naptárról a lapokat a napokkal, a hónapokkal és évekkel együtt. Még húsz év múlva is..*
Gsőröge: Azt tartja, hogy aki sokáig levest eszik, sokáig él. Az emberek jók. Szeretik egymást és annyiszor ismételték már, humanitás, humanizmus, humánus, hogy a végén lyukas maradt a hasuk. A Csőrőge ragasztott neve különben. Gazsitól kapta, Ga-
zsitól örökölte. Fiai örökség. Ritka emberként mondhatja: ezt a körömvágót a fiamtól örököltem, azt a piros csíkos fürdőköpenyt a fiam hagyta rám. S ha kérdezik, hogy az apa mit hagyott a fiára? A nyavalyát, ami elvitte? Ez lehet anyai, de lehet apai örökség is. A sors még nem gusztálta ki teljesen. Hosszú az élet, majd eljön annak is az ideje, csak türelem.
Amikor a nevetést porciózták, kétszer furakodott be a sorba. Harmadszor is nekidurálta magát, de akkor már kirúgták. Amikor meg a pityergésért kellett kalapálni, akkor is két¬szer jelentkezett, harmadszorra is fordulni akart, de az anyja nem engedte, így formálódott olyanra, hogy egyszerre tud sírni és nevetni. A sírása sem mű, a nevetése sem. Mindegyik a szívéből jön és nagyon igazi. Ingért is négyszer állt be a sorba. Hárommal az ördögnek tartozott, mert csak egyszer kapott. Később rájött, hogy ez az egy is kincs, mert sok olyan jámbor lélek van, akinek egy sincs. Tudta, hogy Gsőrögének is egy van. Öröm a vetőkártyában. Nyugodt lélekkel állt melléje és tette batyuját a Csőröge batyuja mellé. Egyszerre lett feleség és három gyerek mellett pótanya. Női lélek. Tanulmányozását már Ádám kezdte Évánál, de hamar beletört a bicskája és hiányos jegyzeteit az utókorra hagyta. Erejénél csak a hangja nagyobb. Fáradhatatlan hazudozó, de mégis megérdemelné, hogy hasznos hazudozásaiért az utókor majd szentté avassa. Piszkos, csirkefogó bandának nevezi a srácokat, ám a szavak lényege nem más, mint drága bogaraim. Lop, csal, hazudik. Mindezt azért a néhány tekergőért, akit a Vas utca kettőcébe telepítettek. Telefonokkal bástyázta körül magát. Egyszerre több kagylóba is tud beszélni. Pirulnak a kagylók, pirul Márta is. A hangját hallják a föld-
szinttől az ötödik emeletig, a sóhajtását senki. Márta remek ember, mint általában azok, akik a bordák között elhasznált mosogató rongy helyett, valódi szívet viselnek. Vérrel, hússal és pumpával együtt.
Végtelenül pimasz és agresszív pasas. Levelezőlap hívásra házhoz is megy, de mint hívatlan vendég is betolja a képét és képes az asztalfőre Ülni. Ósdi felfogású, nem tart lépést a korral. Még mindig abban a régi szennyes lepedőben mászkál és rozsdás kaszát cipel a vállán. A kombájnok és atomreaktorok világában! Zörög a csontja és még arra is rest, hogy a forgókat megkenje libazsírral. Keresetéből futná pedig arra is. Fejpénzt kap minden szállítmányért és a száz százalékos teljesítmény után busás prémiumot, ügy látszik el¬issza a pénzét és a végén agyonüti őt is a hajókötél... Megérdemelné a gazember..."

"Gyerekek! A harmadik ágy maradjon üresen, azon ne henyéljen senki. Maradjon minden ügy, ahogy Gazsi hagyta. Á párna, a paplan, az éjjeli szekrényen a kézzel írott kézirat, rajta az üres gyufásdoboz és a gyufafejek. Akkor este tördelte, amikor a mentő bevitte az onkológiára. Nem akart semmit, csak még két komolyabb
műtétet megelőzni, néhány morfiumot megspórolni és két hónappal előrébb hozni a dátumot.
Á Nagy rendező ügy találta, minden rendben vari.
A szemközti házban ég a villany. Á gyenge lámpafény hátteret ad az esőnek. A vasaló lány imbolygó alakja beillik a képbe és az ablak kilincsére akasztott fekete pántlika is. Véletlenül maradt ott, de hangulatos. Szomorú hangulatot ad, a mozdulatlan lecsüngő szára, a kirojtosodott végekkel. Egyszer majd végigrojtolódik az egész és csak a lengő cérnaszálak maradnak meg. azokat elviszi az első huzat. Továbbadja a szélnek, az meg szétszórja az utca kövére és a háztetők cserepeire.
Liheg a Nagy Rendező. Széjjelnyitja háromlábú vadász székét és sóhajtva leül. Á sok szaladgálásban megfájdult a visszeres lába. A vállában szúr a gránát szilánkja, amit még a második világháborúban kapott. Emlék, voronyezsi emlék...
Pihent és utána indult a gép.
Jancsi a kaparást abba hagyja, Öcsi kinyitja a szemét, Mari kezéből kiesik a zokni, Gea megáll a szoba közepén, Kigyi felemeli a fejét és mindnyájan figyelik a lift felfelé tartó zúgását.
A harmadik emeletnél nyögött, de nem állt meg. A negyediknél ügy érezték, fékez, de a motor túrázott és vitte terhét fel az ötödikre.
Mari rendezget az emlékek között tovább. A négyrét hajtott kézirat papírt felveszi, kihajtogatja. Háttal áll a fiuknak.
Gea megáll mellette.
- Olvasd fel, Marikám...
Kigyi fel sem néz a szőnyegről, ügy szól.
- Petró a tűzre...
Jancsi a falnak mondja.
- Nem oszt, nem szoroz... Kicsivel több, vagy kevesebb...
Öcsi szava könyörgő:
- Olvasd, Mari...
Ég a lámpa a szemközti ablakban. Mereven csüng a pántlika, a szőke hajú lány kihúzza a zsinórt a konnektorból és nedvesített kefével keféli a szövetet. Gyengén gőzöl.
Mari hangja alig ért végig a szobán.
- Ha volna valaki...
Egyedül járok köztetek,
kik párosán jöttetek.
Mosolygok, mondok szavakat,
néha a hangom elakad.
Nehéz a magánosok éje,
sápadtan alszanak
mint eldobott kődarab,
mit elrejt a holt tavak
zöld Szinű mélye.
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy ébredj.
Nem fonódna rám a bánat.
Szemembe hullanának
tűztollú reggeli fények,
reggeli fények.
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy járjak.
Minden utca hívogatna,
Néznének megtagadva,
Csalóka éjszakai árnyak,
Éjszakai árnyak.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy biztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznék a felkelő Nap felé
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél,
Csendesen átölelnél,
Mennénk, Te megcsókolnál
És semmit sem szólnál,
Semmit sem szólnál...
Csend. Csak a papír zizeg Mari kezében, összehajtogatja és visszateszi az éjjeliszekrényre. Jancsi keze megáll a festett falon, Öcsi szemhéjai alá nem fér be annyi fény, mint a körme, Gea nézi az asztalt és nem lát rajta semmit. Kigyi a szőnyegre veti tekintetét, az elrongyolódott szálakra és a színtelen Szinekre.
Mari feléjük fordul és maga elé ejti szavait.
- Proff doktor azt mondta, hogy kerek tíz év... Százhúsz
hónap... Száztizenhét hónapot tévedett... Matekból sokszor elhúz-
hatták.. .
Jancsi lába alatt megzörren az újságpapír.
- Csőröge két üveg bort hozott fel akkor este, Magdus
friss veknit és házi kolbászt... Kigyi a hazai cuccát... Mari te-
pertőt... Márta egy veder feketekávét... Mert még tíz év...
Öcsi szemhéja felpattan. Mosolyog.
- Üvegből ittam a bort... Zokniban mentem át a Bástyába
újabb eresztésért... Mínusz három foknál, bokáig érő hóban... Más-
nap nem is tüsszögtem... Á mosdó kagylója eldugult, mert éjjel
háborgott a gyomrom... Mert még tíz év...
Gea méri a szobát, hosszú egyenletes lépésekkel…..”
Herskó János Párbeszéd (1963) című filmjének híres Ha volna valaki kezdetű daláról így ír a Filmtörténet:
„ Gara György, az előadó a semmiből érkezve, majd a további ismeretlenségbe távozva ragadja magával érzéseinket. Csoór Gáspár által írt dalnak nincs különösebb szerepe a filmben, hacsak az nem, hogy kifejezzen egy hangulatot, megüssön egy továbbzengő hangot.